2008. december 22., hétfő

Boldog Karácsonyt!

Békés boldog Karácsonyt kivánok mindenkinek !


40x60 cm olaj -farost / Másolat

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé,
és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül.
Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.
Wass Albert

2008. december 18., csütörtök

Egy kis játék :))



Martimez http://17pillanat.blogspot.com/ blogjában találtam utalást egy érdekes weboldalra : http://www.dumpr.net/. És mivel mindig nagy galériáról , nagy képekről, és sok csodálkozó emberről álmodoztam, akik mind az én festményeimet nézegetik, hát persze hogy kipróbáltam. A játék arról szól hogy saját képeink közül tallózva , behelyezi azt egy galéria termébe.

Hát ilyen lesz ha majd hires leszek :))Addig marad a játék !

2008. december 14., vasárnap

Juhász Gyula : Csipkerózsa



A távol kastély rejtekében alszik,
Nem látja más, csak csöndes csillagok,
Hozzá a zaj mint boldog zene hallszik
S a föld felé mint víg bolygó ragyog.

Az út odáig tüskerózsa-ösvény,
Az út odáig drótsövény, balog,
Az út odáig véres, kusza örvény,
Mely holtak, roncsok árján kavarog.

A távol kastély küszöbén virág nyit,
Égkék, tengerkék, illata csoda,
De tövise bús szívünkbe nyilallik.

Ó mégis, mégis álmunk odavágyik
S ha lábunk, lelkünk elkopik is addig,
Mi elmegyünk, mind elmegyünk oda!

2008. december 9., kedd

Pilinszky János -Éjféli fürdés


Éjféli fürdés

A tó ma tiszta, éber és
oly éles fényü, mint a kés,
lobogva lélekző tükör,
mit lassu harcban összetör
karom csapása.Nyugtalan
heves fogakkal visszamar
a mélyen megzavart elem.
Legyőzve, lustán fekszem el
és hallgatózom. Csillagok
rebbennek csak, mint elhagyott
egek vizébe zárt halak,
tünődve úszó madarak.

Elnézem őket, röptüket
az irgalmatlan és süket
egek között, én árva szörny,
kit páncél nyom, heges közöny,
ki mit se kér, és mit se vár,
csak bámul hosszan és puhán;
sikamló, sűrü pikkelyek
lepik be sűrün szívemet,
a mélyén édes-jó iszony,
kitéphetetlen orv szigony,
mit észrevétlen vert belém
a víz, a víz, s a lassu mély.

Mert lenn hináros rét lobog,
alant a kagylók boldogok,
szivük remegve tölti meg
a fénnyel érő sűrü csend.
És mintha hívást hallana,
zuhanni kezd az éjszaka,
moszat sodor vagy csillagok,
nem is tudom már, hol vagyok?
Talán egy ősi ünnepen,
hol ég is, víz is egy velem,
s mindent elöntve valami
időtlen sírást hallani!

2008. december 6., szombat

Üvegtigris - Rudolf Péter












Szerintem nagyon sokunk kedvence az Üvegtigris cimű film.


A megnyitó alkalmából a jól ismert büféablakot ajándékoztam Péternek .



Az ablak és a pult elkészitésében férjem, Sándor volt segitségemre. :)




Köszönöm neki!








2008. december 5., péntek

Köszönöm a fotókat !!!



A napokban több fotót is kaptam , a múlt pénteki megnyitóról.


Köszönet érte : Ildiéknek, Dórinak, Kretának, és Andrásnak.


A videót többszöri nekifutásra sem tudtam újra feltölteni (pedig sikerült a hangot helyreállitani), ezért gondoltam azt hogy ezekből a fotókból választok párat.


Aki a többire is kiváncsi az itt megtalálja:

http://picasaweb.google.hu/bogeria/Kiallitas#


2008. december 1., hétfő

Rudolf Péter -kiállitás megnyitó


Messziről indítok. Egy másik földrészről.
Pár éve Thaiföldön jártam. A " mosoly országában". Bangkok, dzsungel, tenger, pálmák és egy teherautó. A teherautó rozzant volt, mint egy múlt századból itt ragadt forgatásokra kiközvetített Csepel, még annál is rozzantabb. Tulajdonosának minden megtett méter után pezsgőt kellett volna bontania örömében, hogy még mindig nem esett szét alatta . És a tulaj, ha nem is bontogatta a pezsgőt , valóban boldog is volt. Szerette a roncsot,mintha érző lény lenne. olyannyira , hogy szinte minden forgó és nem forgó alkatrészét lefestette. Vagy helyesebb ha azt mondom: megfestette. Igen nagy teherautó volt. Igen nagy munka lehetett. A végeredmény : egy papagáj színekbe öltöztetett, öregedő elefánt, némi olajjal,és kipufogóval. Üdítő látvány volt.Elpusztíthatatlan derű. Harmónia. Életigenlés. Mióta láttam Boglárka képeit , az a gyanú él bennem, hogy ezt a teherautót nagy titokban , valójában ő festette meg. Mint ahogy a kajlafülű, Thai legény vigyorát is ő húzta az arcára. Boglárka portréin az alanyok szinte mindig mosolyognak,de legalábbis derűsek, de egy biztos : harmónia van bennük. Ez jelentheti azt is, hogy derűs talál a derűsre, vonzzák egymást, vagy ???? sugárzik valami Boglárka lényéből, amitől a november is megszűnik esős hónapnak lenni. Ezekkel a képekkel házalhatna a patikákban, receptre felírhatók, kiváltva néhány antidepresszáns kemikáliát. Ha az ember a neten, gyorscsévélőn végigpörgeti a portrékat olyan érzése van mintha minden alany egy jól sikerült francia vígjátékot nézne egy jól fűtött moziban farsang előtt egy nappal.Ha pedig nem a derű járja át a képet, akkor a titok, a mese, a misztikum. A gyerekkor. Az érzetek. Az elalvás előtti pillanatok lebegése. Amikor a realitás épp olvadni kezd, a színek kiválasztódnak,önálló életet kezdenek élni, rátelepszenek egy-egy házra , fára , utcarészletre. Az emlékek születésének pillanatai ezek. Valahol, valaha láttam ezt a részletet, nem tudom pontosan hol,és mikor, de szerettem , és szeretem, és mostantól makacsul így él bennem. Ezekben a színekben megfürösztve.

Mostan színes tintákról álmodom.


Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.

Nem véletlenül hívtam segítségül Kosztolányit. szeretek beszélni. Szeretem körbejárni, megcsócsálni a világ történéseit. De kevésbé hiszek a mű-értelmezés, bölcsész csűrcsavaraiban. A mű elkészül, és elkezdi élni az életét. Vár Vagy hat , vagy nem hat. én a történetekben hiszek. Zenében Táncban festményben. Ránézek valamire, és vagy a készülte körülményeit kezdem érezni vagy én asszociálok magam örömére, bánatára saját létemből egy mondatot, vagy csak egy szót, vagy egész eposznyit. Ez az asszociáció hívta ide Kosztolányit, és a bangkoki sofőrt. Köszönöm Boglárkának ,hogy itt lehettem, köszönöm, hogy megismerhettem munkáit, és köszönöm a derű dózist , amit magammal vihetek a vele és képeivel való találkozás eredményeként...... remélem kitart tavaszig.....
.
.
(Rudolf Péter 2008 november 28.-i megnyitója)

2008. november 30., vasárnap

Rudolf Péter : Derű dózis

Hát a házi videónk , nem sikerült a legtökéletesebbre. Számunkra érthetetlen módon a hang is el van csúszva, és egy napi munkával sem sikerült ezt megoldani. :( De úgy gondolom ,hogy sokkal jobb, ha egy jó hangulatú sikeres megnyitóról van kevésbé minőségi felvétel, mintha egy rossz eseményt sikerült volna tökéletesen megörökiteni.

Azért egy kis izelitőt ad az estéről .

Nemsokára talán kapok fotókat is , amiket feltölthetek ide. addig is köszönöm hogy ilyen sokan megtisztelték jelenlétükkel a kiállitás megnyitóját.

Péternek , és Eszternek pedig mégegyszer külön köszönöm ,hogy régi vágyam teljesülhetett !!!!

2008. november 18., kedd

Meghívó


(klikk a képre)
Következő kiállitásom a Magyar Kultúra Alapítvány székházában látható. (Szentháromság tér 6.) Megnyitót mond : Rudolf Péter színművész . nov 28.--án 17 órai kezdettel.Minden érdeklődőt várunk szeretettel !!!

2008. november 17., hétfő

Az előző bejegyzésben bemutatott pipacsos kép, kiegészülve három darabosra.
Méreteik: 20x40x4 cm és 50x40x4 cm
3D -s metálozott vásznon

2008. november 12., szerda

Szabó Lőrinc: Tücsökzene


A NYUGODT CSODA

Tudom, semmi, de semmi közötök

hozzám, butuska tücskök a fű között,

mégis jólesik azt képzelni, hogy

mikor, így este, ablakot nyitok,

nekem üzentek, sok hű kis barát,

lelkendezve, hogy csak szép a világ

-és hogy amiként szobámba a rét

vigasznak lengeti be fűszerét,

a hömpölygő, meleg szénaszagot

s benne az ezer szikra csillagot

s a parázs holdat, ti is úgy külditek,

olyan lélekkel, köszöntésetek,

úgy építitek, hangokból, puha

zenéből, ide, az ágyam köré,

az izgatott nap romjai fölé,

azt, ami örömünk volt valaha,

közös örömünk: a nyugodt csodát,

a zengő, boldog, nyári éjszakát.

2008. november 11., kedd

Műhelyhangulat

Ebben a rendetlenségben talán csak én ismerem ki magamat. De mivel nagyon készülök a hónap végi kiállitásomra rendrakásról szó sem lehet :)))
a festés szüneteiben, készitem a meghivót, a névjegykártyát,..... aztán irány a nyomda.

2008. november 6., csütörtök

Olajfestmény,és Vers



TÓTH ÁRPÁD: ESTI SUGÁRKOSZORÚ

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása...

2008. november 2., vasárnap

Blog-játék

Hát be kell hogy valljam , soha nem rajongtam a körjátékokért.

Most mégis elért .
Sasó szerint (akitől kaptam)nagyfokú gonoszság , még blogbarátok között is. :)) Ezen jót nevettem, és aztán sokáig töprengtem hogy kinek is adhatnám át, de végül úgy döntöttem hogy a láncjáték rám eső végét csak képzeletben továbbitom. Hisz úgyis annyi szálon fut már.
( elnézést azoktól akik szerint megszakitom a játékot)



Blogom profiljához hűen , a legkedvesebb fotós, és festős-rajzos weboldalaim közül választottam hetet. ( 7-et hogy legalább valamiben kapcsolódjak a lánchoz)






http://www.ashesandsnow.org/en/flash-popup.php?flashvar=thankyou











http://caseybaughfineart.com/











http://www.carllarsson.net/












http://www.lynnbianchi.com/













http://prismes.free.fr/luck.htm












http://www.agnieszka-borkowska.net/










http://www.artrenewal.org/

2008. október 23., csütörtök

Olajfestmény-- Vers


Dsida Jenő: Pasztell


Nézel hajló tölgyfa-ágat,
gyomokat, miket kivágat
mord paranccsal zordon kertész,
széles paddal vár a kert-rész
sűrüje, hogy tűnj el, vessz el
jobbkezedben Sokratesszel.
Délutánra enyhe, szőke
fény esik a háztetőkre
s szürkepettyes, gyöngyszín, halvány
galamb búg az eresz alján.
Alkonyatra sásos zugnak
mélyén futó vizek zúgnak,
csupa sötét, furcsa, hült nesz,
bús suhogás, mi körülvesz.
Ebben a nagy félig-csendben
asszonyszemek cseppje cseppen,
csak a lélek füle hallja:
nyirkos lesz a lombok alja.
Sok imbolygó, halk kisértet
lábujjhegyen jön el érted
s pillantván a barna fákra,
gondolsz régi balladákra.
Nappal-éjjel így terül szét
fölötted az egyedüllét,
lassan tompa, fullatag, nagy
csöndbe merülsz, hallgatag vagy,
nem akar a könny fakadni,
sem a szó könnyen szakadni,
mind nagyobb a néma sejtés,
mindig több a mélyre-rejtés,
minden nappal, amit élsz,
több, amiről nem beszélsz.

2008. október 18., szombat

Pasztellkréta

MŰVÉSZ AJÁNLÓ


Júliusban indult útjára, a http://www.kepafalon.hu/ weboldal, amely mint bemutatkozójukban írják: a hazai festőművészeti élet pezsgő színterévé kíván válni.
Sok tehetséges művészt ismertem meg itt.
Most szeretném bemutatni közülük , a pasztell technika kiemelkedő képviselőjét:

Csizmár Istvánt .

Képein a bennünket körülvevő világ szépségeit, a természet színeit, a mindennapi csodák hangulatát mutatja be.Bemutatkozójában így vall önmagáról:
"Legkedvesebb témám a természeti- és az ember alkotta táj, ezen belül is a táj egy-egy kisebb, meghitt részlete. Az elhagyott, gazdátlan tanya, az őszi színekben pompázó domboldal, néhány érdekes formájú fa, a sejtelmes kanyarulat a dűlő úton vagy a napfény játékos foltjai egy eldugott tisztáson mind óriási élményt jelentenek és arra ösztönöznek, hogy ezt az élményt másokkal is megosszam. "

Csendélet: 30 x 40 cm


Noktürn: 40 x 50 cm


Kertben: 17 x 25 cm


Szín játék: 40 x 50 cm

Erdély: 40 x 30 cm

Képeiből nagyon nehéz volt a választás , mert minden munkája egy-egy remekmű. Ezért szeretettel ajánlom megtekintésre a honlapját, ahol még további szép képek várják a látogatókat:

http://www.csizmaristvan.hu/




A tél búcsúja

2008. október 15., szerda

És újra Petang

Az előző bejegyzéshez kapcsolódik a mai képem . Mivel még rengeteg mozdulat és lehetőség rejtőzik a témában, ezért a szineket megtartva, újra feldolgoztam a témát.
(klikk a képre)

2008. október 12., vasárnap


A pétanque francia eredetű golyójáték. Neve a „mozdulatlan lábak” jelentésű francia pieds tanqués kifejezés szavainak összevonásából származik.

A pétanque golyó fémből készül, átmérője legalább 7-8 centiméter. A kivétel az élénk színűre festett célgolyó, az „Öcsi”, amelynek anyaga fa, vagy műanyagból készül, átmérője legalább 25- 35 milliméter.

A játékban először az Öcsit dobja el a kezdő csapat, nem érhet semmihez és senkihez és úgy kell megállnia, hogy a dobókörből legalább hat, legfeljebb tíz méter távolságra legyen, a pálya szélétől és bármilyen akadálytól pedig legalább egy méterre. A cél a saját golyót minél közelebb juttatni az Öcsihez. Mindig a rosszabb helyzetben lévő csapat(vagy játékos) következik, ha még van hátra golyója. A csapat a kör végén annyi pontot kap, amennyi golyója közelebb állt meg az Öcsihez, mint az ellenfél legközelebbi golyója. A verseny akkor ér véget, ha az egyik csapat eléri a 13 pontot és ezzel győz.

Forrás: Wikipédia

2008. október 7., kedd

Kányádi Sándor -Részlet Oki Asalcsi balladájából



Vannak vidékek kietlen....messziségekbe veszetten....vidéki az őshitnek....ahová utak nem visznek...de eltalál visszaréved....behunyt szemmel is a lélek..........

2008. október 3., péntek

Festmény




Kosztolányi Dezső: Gőgös , meddő virágok


Parasztvirágok és giz-gaz növények,
lármás-szavuak és naponta-termők
lepik el búsan a kertet, az erdőt,
s én átkozott, én büszke, köztük élek,

virág vagyok pedig mindörök óta.
Arisztokrata, gőgös, néma, meddő,
nincs is barátom, csak a szívtelen kő,
a csönd, az éj s a sár okos kigyója.

Száz évig várok, míg kelyhem megérik,
és várok újra, várok ezer évig,
de akkor aztán felfigyel a kert,

s reszketve nézi, hogy a pára vert
csönd-vázájában mint nyílik ki néma,
mély szenvedésem gőgös aloéja.

2008. szeptember 30., kedd

Ősz / festmény

40x 40 cm olaj-vászon
Juhász Gyula :Ősz

Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.
Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.

2008. szeptember 25., csütörtök

Olajfestmény-- Vers




Ady Endre: Boldogok az öregedők





Hajh, mások szépen elfogyasztják
Ifjú életük sok malasztját.
Másoknak az öregség semmi,
Mások meg tudnak öregedni.
Egyszer-kétszer testük kirázza
Az ifjuság maláriája.
Aztán szépen pihennek, ülnek,
Mosolyognak és megvénülnek.
Napjaikat nyugodtan fejtik:
Betegek voltak s elfelejtik.
A bölcs mosolyt csak úgy havazzák,
A csókot hűlve kanalazzák.
Nem bántja őket ifju bánat,
Nem értenek, de megbocsátnak.
Csak én tartom ifjan az arcom,
Csak én vívom mindig a harcom.
Csak én vagyok bánatos, orzó
Öregségben is ifjú torzó.
Simító lapja a redőknek,
Irigye az öregedőknek.

2008. szeptember 21., vasárnap

Portréfestés


Sz. A. Jeszenyin: Bokraink közt


Amikor a háztetőn a hajnal

macskamódra, lustán lépeget,

emlegetnek tűnődő szavakkal

vizimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:

álom voltál, elhaló zene.

De tudom - aki formálta vállad,

fénylő titkoknak volt mestere.

2008. szeptember 13., szombat

Portré

Kosztolányi Dezső: A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán


A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán
ágyamra ül fásultan a magány,
és rámtekint és nézdeli magát,
és fésüli hosszú, hosszú haját.

Eszelős hölgy. A szeme oly szelíd,
és bontja, oldja tornyos fürtjeit,
és oldja, bontja - percre perc enyész -
és újra kezdi mindig. Sose kész.

És oldja álmom, bontja gondomat,
álomtalan partokra hívogat.
Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,
hosszú haját nevetve fésüli.

Csak hallgatom álomban, éberen,
hogyan motoz-motoz az éjjelen.
Most újra kezdi. Végtelen haja
oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.



2008. augusztus 30., szombat

Festmény,és Vers

.
.
.
Szabó Lőrinc :
Valami örök


Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű szellő halk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhős rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.



25x60 cm olaj-farost

2008. augusztus 24., vasárnap

Fotóból festmény

Mielőtt egy festménynek nekikezdek, fejben már körülbelül látom a végeredményt. ez nem jelenti azt hogy mindent pontosan előre tudok,hiszen a pillanatnyi lelkiállapot, a hangulat jelentősen befolyásolja az ecsetkezelést , és a színek használatát.


Egy-egy jól sikerült fotó azonban nagyon inspiráló tud lenni.



2008. augusztus 23., szombat

Olajfestmény,és Vers

30x40 cm olaj, farost

KÁNYÁDI SÁNDOR:METSZET

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol csak keserű
lapi tenyészget sanyarú
sorsú emberek szomorú
szemében alig pislogó
mindegyre el-ellobbanó
fakó reménység révedez
hogy egyszer mégis vége lesz
fekete kendők kalapok
pergamen arcok alattuk
s mint a kezek a térdeken
ülnek maguk is félszegen
a velük rozzant egy-rokon
megszuvasodott padokon
ülnek akár egy metszeten
mexikóban vagy messzi fenn
vancouver jólápolt gyöpén
indiánokat láttam én
így ülni ilyen révedőn
reményt már alig rebbenőn
térdükre ejtett két kezük
az életünk az életük
azért mentem oly messzire
belém döbbenjen mennyire
indiánosodik szemünk
tekintetük tekintetünk
akár egy temetés után
telő vasárnap délután

2008. augusztus 20., szerda

Festmény

100x40 cm olaj-vászon

Kányádi Sándor - Előhang


vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

2008. augusztus 15., péntek

Olajfestmény


Úgy látszik hogy víz alatti korszakomat élem, mert a Mélység ,és a Sellők tánca című festményeim után sem tudok elszakadni a témától.
Ezúttal nem a vörös szín kap főszerepet , hanem a jégkék - bár évek óta megvan, még soha nem használtam ezt a festékemet . Most jött el az ideje.


..

Mozdulattanulmányok a képhez



2008. augusztus 3., vasárnap

olaj,vászon 30x30 cm


A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek.

Márai Sándor: Füveskönyv

2008. augusztus 2., szombat

Portré

Olajfestmény :25x30 cm


Ady Endre: Az idegen arcok

Ha idegen arcokat nézek,
Arcom ijedten földre vágom:
Óh, Istenem, mennyi más arc van,
Mennyi más arc van a világon.

Mennyi borús szem néz szemembe,
Mennyi homlok sápad rám némán,
Mennyi vádló álom és rejtély,
Mennyi nagy szomoruság néz rám.

Mennyi vád terped minden arcon,
Vádja letünt s jövő időnek,
Mint láncos rab, félve, bűnbánón,
Csak föl-fölnézve nézem őket.

Valaha minden arc magáért
Vívott egy szörnyűséges harcot
És állanak rab ellenekként
Egymással szemben most az arcok.

Már-már alig is emlékeznek,
Hogy egykor egymással csatáztak,
De ott ég minden ember-arcon
Látatlanul kudarc, gyalázat.

S minden arcot, idegen arcot,
Midőn elfog a titkos emlék,
Legalább egyszer földeritni,
Megragyogtatni be szeretnék.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...