2008. május 29., csütörtök


.
.
.
És minden dolgok mélyén béke él


És minden tájak éjén csend lakik


S a végtelenség összhangot zenél


S örök valók csupán mély álmaink.


.
.
.

Juhász Gyula / Béke
.
.
.

2008. május 25., vasárnap

Portréfestészet



Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni.

2008. május 24., szombat

Portréfestés fotóról

.............................


Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek


“Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges ahhoz, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.”




.................................................


Hogy az emlékek ne halványodjanak el, már több festményt készitettem régi fotókról. Dédszüleim például, kb.:10x20 -as méretű fényképtartó keretbe kerültek, amit aranyozással , koptatással, patinázással tettem régies hatásúvá.







És a fotó, melynek a hátoldala is gyönyörű:

2008. május 22., csütörtök



Egy kirándulás élményei:















Nemrégiben Bécsben jártunk. A Kunsthistorischhes museum-ban Giuseppe Arcimboldo kiállitását néztük meg. Tulajdonképpen sohasem érdekeltek a képei, de most hogy ilyen közelről elkalandozhattam a részleteken, egészen érdekesnek, és különlegesnek láttam őket.















Giuseppe Arcimboldo (Miláno, 1527. – 1593.) olasz festő, a legkülönösebb (excentrikus) festők egyike.Képeire jellemző, hogy gyümölcsöket, virágokat, állatokat, halakat és könyveket ábrázolt, amelyek egy-egy személy felismerhető arcképévé állnak össze. A 20. századi szürrealizmus korai előfutárának tartják. (Szokványos festményei viszont feledésbe merültek).






2008. május 19., hétfő


Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy mindig útközben élsz


“Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”

2008. május 17., szombat



HIDASI ZSOLT
VÖRÖS ÉS ARANY
cimű kiállitás megnyitóbeszéde

Én a magam részéről mindig is egy kicsit fonák dolognak tartottam, amikor a képekről, amikhez alapvatőleg a látási érzeten alapuló befogadókészség szükségeltetik, beszéd útján nyilatkozzam meg, és megvallom őszintén , hogy sokkal szivesebben tartanék látványosan megnyitó NÉZÉST, mint például megnyitó BESZÉDET, de belátom, hogy vannak dolgok, amikről pusztán a NÉZÉS útján meglehetősen nehezen tudnám tájékoztatni a kedves közönséget mindarról, amiket e képek és e képek alkotójának kapcsán mégis fontosnak tartanék elmondani.

Kezdjük talán a kiállitás alapgondolatával. Vörös és Arany. Aligha akad itt olyan ember, akinek e szavak hallatán ne indulna meg valami egészen intenziv reflexiós folyamat, melynek során legtöbbünkben varázslatos módon képek alakulnak ki. Legyen ez a lemenő nap fényében felizzó városkép, az őszi erdő fái között átszüremlő fénysugár, téglavörös-rózsaszin velencei emlékkép, egy szemvillanás mélysége, bármi, de egy biztos, a VÖRÖS ÉS ARANY semmiképpen nem hagy minket érintetlenül.Kétségtelen, hogy a gondolat bejár egy bizonyos utat, amig valami megfoghatatlan metamorfozison keresztül eljutunk a fejünkben kialakuló képig. És ez megforditva is igaz, egy másik utat járunk be olyankor,amikor a képekből lesz gondolat. Ez az a pillanat , amit szeretnénk elcsipni, vica versa. Arról van szó ugyanis, hogy amig a legtöbben képtelenek vagyunk a saját fejünkből kitörni, akad néhány ember-és Huszár Boglárka - is ezek közé tartozik- aki képes arra, hogy ábrándból valáságos képet alkosson. Valóságosat, de nem abban az értelemben, hogy a valóságot a tudatunktól függetlenül létező világként fogalmazza meg, hanem a gondolat által bejárt út teljességének ábrázolása által.
Boglárka képeiben a lélek manifesztálódik. És hogy a lélek mi mindenben tükröződhet és köszönhet vissza, jól példázza az itt kiállitott képek témaválasztásának sokrétűsége is. Azt hiszem ebben a tekintetben nem annyira a tudatosság, inkább a "ráérzés" a jellemző . Megihletheti bármi, akár egy-egy neves elődjének a munkája, akár egy szines magazinban látott fénykép. Az újragondolás. az újraalkotás itt a leglényegesebb tulajdonság, az a többlet, ami a művész sajátja és ami hamisithatatlanul " Huszár Boglárkai" vonást kölcsönöz e műveknek. Bár képei magabiztos mesterségbeli tudásról tanuskodnak, a folyamat ami az első gondolattól vezet a kép megalkotásáig, a legritkább esetben nevezhető magától értetődőnek. Ebben a tekintetben Boglárka soha nem nyugszik, addig játszik a technikával, addig kisérletezik a szinekkel, amig azok tökéletesen vissza nem adják apillanatnyi szándékát. Nem könnyű "fejből festeni" , ecsettel követni a gondolatot, ezért sok képét átdolgozza, újrateremti. Festményein életre kel a karmazsinvörösbe szórt arany, és a festőszeres fröcsköléssel utókezelt képei ( mint pl.: a Cad'Oro vagy a Sellő tánca) pedig szinte olyan légiesek , mint maga a gondolat , ami létrehozta őket.

Egy fémműves munkában olvastam nemrégiben, hogy ha az aranyat rézzel ötvözzük, vörös aranyat, ha ezüsttel, zöld aranyat, ha palladiummal, akkor pedig fehér aranyat kapunk. Azt hiszem amit itt látunk az felülmúl minden alkimista próbálkozást, itt boldogságot látunk, az arany és Boglárka lelkének ötvözetét, ami ha hagyjuk, beragyogja a mi életünket is.



2008 május 16. Pilisvörösvár




Köszönöm mindenkinek aki ellátogatott a megnyitóra !







És azoknak is akik csak "lélekben" tudtak velünk lenni. Mert tudom hogy sokan szerettek volna eljönni, de a távolság ,és egyéb programok miatt csak itt tudják megnézni a kiállitást.





..........................................................





Cad'Oro
Olaj-farost 50 x 33 cm




Hátulról
olaj-vászon, vegyestecnika
40x40 cm



Erdő
Olaj- vászon , vegyestechnika
30 x50 cm



2008. május 5., hétfő


A Pilisvörösvári Művészetek Háza
Szeretettel meghivja Önt, és barátait:




Huszár Boglárka
Vörös és Arany



Cimű kiállitásának megnyitójára
2008. május 16.-án 18-órai kezdettel



Megnyitja: Hidasi Zsolt
művészeti szakértő



Megtekinthető május 30.-ig
a zeneiskola épületében
Szabadság u 21.
(bejárat a Major utca felől)



....................................................................

Szeretettel várok minden érdeklődőt!


2008. május 4., vasárnap

Anyák Napja



Fáradt kezedre könnyesen hajolva

Megköszönöm néked az életet,

Az álmaim, s fehér szívedből nőtt

Meséidet, a tündérszépeket.

Ámon Ágnes

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...