2008. augusztus 23., szombat

Olajfestmény,és Vers

30x40 cm olaj, farost

KÁNYÁDI SÁNDOR:METSZET

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol csak keserű
lapi tenyészget sanyarú
sorsú emberek szomorú
szemében alig pislogó
mindegyre el-ellobbanó
fakó reménység révedez
hogy egyszer mégis vége lesz
fekete kendők kalapok
pergamen arcok alattuk
s mint a kezek a térdeken
ülnek maguk is félszegen
a velük rozzant egy-rokon
megszuvasodott padokon
ülnek akár egy metszeten
mexikóban vagy messzi fenn
vancouver jólápolt gyöpén
indiánokat láttam én
így ülni ilyen révedőn
reményt már alig rebbenőn
térdükre ejtett két kezük
az életünk az életük
azért mentem oly messzire
belém döbbenjen mennyire
indiánosodik szemünk
tekintetük tekintetünk
akár egy temetés után
telő vasárnap délután

2 megjegyzés:

s@só írta...

ezért szeretek itt lenni
nálad, hogy belémdöbbenjenek
ezek a szépesek...

:)

Huszár Boglárka írta...

Remélem hogy még sokáig tudok szép dolgokat mutatni.
:))
Mindenesetre igyekszem

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...