2008. augusztus 3., vasárnap

olaj,vászon 30x30 cm


A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek.

Márai Sándor: Füveskönyv

4 megjegyzés:

irisz írta...

nagyon jó "öregnénis" hangulata van ennek a képnek! szép!

Huszár Boglárka írta...

Köszönöm Irisz! Ma a neten való bolyongásom során találkoztam egy rajzoddal, rögtön megismertem :)))és nagyon örültem.
A blogodat is átnéztem . Imádnivalóak a figuráid!!!

Névtelen írta...

Csokoládé. Tetszik. :)

Huszár Boglárka írta...

Igen ,igen . A csokoládé a kevencem , a hölgyek pedig tüneményesek voltak. Sok jó kép van még abban abban a filmben :))

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...