2008. szeptember 25., csütörtök

Olajfestmény-- Vers




Ady Endre: Boldogok az öregedők





Hajh, mások szépen elfogyasztják
Ifjú életük sok malasztját.
Másoknak az öregség semmi,
Mások meg tudnak öregedni.
Egyszer-kétszer testük kirázza
Az ifjuság maláriája.
Aztán szépen pihennek, ülnek,
Mosolyognak és megvénülnek.
Napjaikat nyugodtan fejtik:
Betegek voltak s elfelejtik.
A bölcs mosolyt csak úgy havazzák,
A csókot hűlve kanalazzák.
Nem bántja őket ifju bánat,
Nem értenek, de megbocsátnak.
Csak én tartom ifjan az arcom,
Csak én vívom mindig a harcom.
Csak én vagyok bánatos, orzó
Öregségben is ifjú torzó.
Simító lapja a redőknek,
Irigye az öregedőknek.

2 megjegyzés:

kata írta...

Nagyon jó hangulata van ennek a képnek. Úgy látszik, én leginkább az öregasszonyos képeidet kedvelem, hiszen a sétálós is nagyon tetszett. :)

Huszár Boglárka írta...

Köszönöm , örülök hogy tetszik :)))

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...