2008. szeptember 21., vasárnap

Portréfestés


Sz. A. Jeszenyin: Bokraink közt


Amikor a háztetőn a hajnal

macskamódra, lustán lépeget,

emlegetnek tűnődő szavakkal

vizimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:

álom voltál, elhaló zene.

De tudom - aki formálta vállad,

fénylő titkoknak volt mestere.

6 megjegyzés:

Kreta írta...

Amikor erre járok mindig megnyugszom, hogy nem az élesség a lényeg. Néha elbizonytalanodom a sok technokrata fórumot olvasva, ahol a 6 megapixel, vagy egy lágyabb rajzolat már ciki, de itt mindig rájövök, hogy a forma és a szín az fontosabb.

Huszár Boglárka írta...

Köszönöm!!!!!

s@só írta...

suttogósan / (ez egy zenei előírás)
...nagyon szép...

Huszár Boglárka írta...

Igen, ehhez a képhez sokáig kerestem a verset. Aztán egyszer csak megtalált Jeszenyin.....

marietom írta...

beautiful colors !

Huszár Boglárka írta...

Thank you very much!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...