2008. október 3., péntek

Festmény




Kosztolányi Dezső: Gőgös , meddő virágok


Parasztvirágok és giz-gaz növények,
lármás-szavuak és naponta-termők
lepik el búsan a kertet, az erdőt,
s én átkozott, én büszke, köztük élek,

virág vagyok pedig mindörök óta.
Arisztokrata, gőgös, néma, meddő,
nincs is barátom, csak a szívtelen kő,
a csönd, az éj s a sár okos kigyója.

Száz évig várok, míg kelyhem megérik,
és várok újra, várok ezer évig,
de akkor aztán felfigyel a kert,

s reszketve nézi, hogy a pára vert
csönd-vázájában mint nyílik ki néma,
mély szenvedésem gőgös aloéja.

5 megjegyzés:

s@só írta...

Megszerettetted velem K.D.-t, pedig a középsuliban mennyire ki nem állhattam a verseit. Mindig csak nyavajgott. :))) szép a zöldkéked :)

Huszár Boglárka írta...

De jó, annak külön örülök ha általam (blogom által) valaki megszeret egy addig nemigen kedvelt költőt. Ez nagyon jó érzés !!!!

s@só írta...

:DDDDDD

Kriszta írta...

Hú, ez a kép pont az én lelkivilágom :) Nagyon tetszik.

Huszár Boglárka írta...

Szia Kriszta! Örülök hogy tetszik !

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...