Szabó Lőrinc: Tücsökzene

A NYUGODT CSODA

Tudom, semmi, de semmi közötök

hozzám, butuska tücskök a fű között,

mégis jólesik azt képzelni, hogy

mikor, így este, ablakot nyitok,

nekem üzentek, sok hű kis barát,

lelkendezve, hogy csak szép a világ

-és hogy amiként szobámba a rét

vigasznak lengeti be fűszerét,

a hömpölygő, meleg szénaszagot

s benne az ezer szikra csillagot

s a parázs holdat, ti is úgy külditek,

olyan lélekkel, köszöntésetek,

úgy építitek, hangokból, puha

zenéből, ide, az ágyam köré,

az izgatott nap romjai fölé,

azt, ami örömünk volt valaha,

közös örömünk: a nyugodt csodát,

a zengő, boldog, nyári éjszakát.