2008. december 22., hétfő

Boldog Karácsonyt!

Békés boldog Karácsonyt kivánok mindenkinek !


40x60 cm olaj -farost / Másolat

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé,
és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül.
Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.
Wass Albert

2008. december 18., csütörtök

Egy kis játék :))



Martimez http://17pillanat.blogspot.com/ blogjában találtam utalást egy érdekes weboldalra : http://www.dumpr.net/. És mivel mindig nagy galériáról , nagy képekről, és sok csodálkozó emberről álmodoztam, akik mind az én festményeimet nézegetik, hát persze hogy kipróbáltam. A játék arról szól hogy saját képeink közül tallózva , behelyezi azt egy galéria termébe.

Hát ilyen lesz ha majd hires leszek :))Addig marad a játék !

2008. december 14., vasárnap

Juhász Gyula : Csipkerózsa



A távol kastély rejtekében alszik,
Nem látja más, csak csöndes csillagok,
Hozzá a zaj mint boldog zene hallszik
S a föld felé mint víg bolygó ragyog.

Az út odáig tüskerózsa-ösvény,
Az út odáig drótsövény, balog,
Az út odáig véres, kusza örvény,
Mely holtak, roncsok árján kavarog.

A távol kastély küszöbén virág nyit,
Égkék, tengerkék, illata csoda,
De tövise bús szívünkbe nyilallik.

Ó mégis, mégis álmunk odavágyik
S ha lábunk, lelkünk elkopik is addig,
Mi elmegyünk, mind elmegyünk oda!

2008. december 9., kedd

Pilinszky János -Éjféli fürdés


Éjféli fürdés

A tó ma tiszta, éber és
oly éles fényü, mint a kés,
lobogva lélekző tükör,
mit lassu harcban összetör
karom csapása.Nyugtalan
heves fogakkal visszamar
a mélyen megzavart elem.
Legyőzve, lustán fekszem el
és hallgatózom. Csillagok
rebbennek csak, mint elhagyott
egek vizébe zárt halak,
tünődve úszó madarak.

Elnézem őket, röptüket
az irgalmatlan és süket
egek között, én árva szörny,
kit páncél nyom, heges közöny,
ki mit se kér, és mit se vár,
csak bámul hosszan és puhán;
sikamló, sűrü pikkelyek
lepik be sűrün szívemet,
a mélyén édes-jó iszony,
kitéphetetlen orv szigony,
mit észrevétlen vert belém
a víz, a víz, s a lassu mély.

Mert lenn hináros rét lobog,
alant a kagylók boldogok,
szivük remegve tölti meg
a fénnyel érő sűrü csend.
És mintha hívást hallana,
zuhanni kezd az éjszaka,
moszat sodor vagy csillagok,
nem is tudom már, hol vagyok?
Talán egy ősi ünnepen,
hol ég is, víz is egy velem,
s mindent elöntve valami
időtlen sírást hallani!

2008. december 6., szombat

Üvegtigris - Rudolf Péter












Szerintem nagyon sokunk kedvence az Üvegtigris cimű film.


A megnyitó alkalmából a jól ismert büféablakot ajándékoztam Péternek .



Az ablak és a pult elkészitésében férjem, Sándor volt segitségemre. :)




Köszönöm neki!








2008. december 5., péntek

Köszönöm a fotókat !!!


video


A napokban több fotót is kaptam , a múlt pénteki megnyitóról.


Köszönet érte : Ildiéknek, Dórinak, Kretának, és Andrásnak.


A videót többszöri nekifutásra sem tudtam újra feltölteni (pedig sikerült a hangot helyreállitani), ezért gondoltam azt hogy ezekből a fotókból választok párat.


Aki a többire is kiváncsi az itt megtalálja:

http://picasaweb.google.hu/bogeria/Kiallitas#


2008. december 1., hétfő

Rudolf Péter -kiállitás megnyitó


Messziről indítok. Egy másik földrészről.
Pár éve Thaiföldön jártam. A " mosoly országában". Bangkok, dzsungel, tenger, pálmák és egy teherautó. A teherautó rozzant volt, mint egy múlt századból itt ragadt forgatásokra kiközvetített Csepel, még annál is rozzantabb. Tulajdonosának minden megtett méter után pezsgőt kellett volna bontania örömében, hogy még mindig nem esett szét alatta . És a tulaj, ha nem is bontogatta a pezsgőt , valóban boldog is volt. Szerette a roncsot,mintha érző lény lenne. olyannyira , hogy szinte minden forgó és nem forgó alkatrészét lefestette. Vagy helyesebb ha azt mondom: megfestette. Igen nagy teherautó volt. Igen nagy munka lehetett. A végeredmény : egy papagáj színekbe öltöztetett, öregedő elefánt, némi olajjal,és kipufogóval. Üdítő látvány volt.Elpusztíthatatlan derű. Harmónia. Életigenlés. Mióta láttam Boglárka képeit , az a gyanú él bennem, hogy ezt a teherautót nagy titokban , valójában ő festette meg. Mint ahogy a kajlafülű, Thai legény vigyorát is ő húzta az arcára. Boglárka portréin az alanyok szinte mindig mosolyognak,de legalábbis derűsek, de egy biztos : harmónia van bennük. Ez jelentheti azt is, hogy derűs talál a derűsre, vonzzák egymást, vagy ???? sugárzik valami Boglárka lényéből, amitől a november is megszűnik esős hónapnak lenni. Ezekkel a képekkel házalhatna a patikákban, receptre felírhatók, kiváltva néhány antidepresszáns kemikáliát. Ha az ember a neten, gyorscsévélőn végigpörgeti a portrékat olyan érzése van mintha minden alany egy jól sikerült francia vígjátékot nézne egy jól fűtött moziban farsang előtt egy nappal.Ha pedig nem a derű járja át a képet, akkor a titok, a mese, a misztikum. A gyerekkor. Az érzetek. Az elalvás előtti pillanatok lebegése. Amikor a realitás épp olvadni kezd, a színek kiválasztódnak,önálló életet kezdenek élni, rátelepszenek egy-egy házra , fára , utcarészletre. Az emlékek születésének pillanatai ezek. Valahol, valaha láttam ezt a részletet, nem tudom pontosan hol,és mikor, de szerettem , és szeretem, és mostantól makacsul így él bennem. Ezekben a színekben megfürösztve.

Mostan színes tintákról álmodom.


Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.

Nem véletlenül hívtam segítségül Kosztolányit. szeretek beszélni. Szeretem körbejárni, megcsócsálni a világ történéseit. De kevésbé hiszek a mű-értelmezés, bölcsész csűrcsavaraiban. A mű elkészül, és elkezdi élni az életét. Vár Vagy hat , vagy nem hat. én a történetekben hiszek. Zenében Táncban festményben. Ránézek valamire, és vagy a készülte körülményeit kezdem érezni vagy én asszociálok magam örömére, bánatára saját létemből egy mondatot, vagy csak egy szót, vagy egész eposznyit. Ez az asszociáció hívta ide Kosztolányit, és a bangkoki sofőrt. Köszönöm Boglárkának ,hogy itt lehettem, köszönöm, hogy megismerhettem munkáit, és köszönöm a derű dózist , amit magammal vihetek a vele és képeivel való találkozás eredményeként...... remélem kitart tavaszig.....
.
.
(Rudolf Péter 2008 november 28.-i megnyitója)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...