2008. december 14., vasárnap

Juhász Gyula : Csipkerózsa



A távol kastély rejtekében alszik,
Nem látja más, csak csöndes csillagok,
Hozzá a zaj mint boldog zene hallszik
S a föld felé mint víg bolygó ragyog.

Az út odáig tüskerózsa-ösvény,
Az út odáig drótsövény, balog,
Az út odáig véres, kusza örvény,
Mely holtak, roncsok árján kavarog.

A távol kastély küszöbén virág nyit,
Égkék, tengerkék, illata csoda,
De tövise bús szívünkbe nyilallik.

Ó mégis, mégis álmunk odavágyik
S ha lábunk, lelkünk elkopik is addig,
Mi elmegyünk, mind elmegyünk oda!

2 megjegyzés:

s@só írta...

szépek vagytok így együtt... (a vers és festmény - természetesen :))))

Huszár Boglárka írta...

Köszi Sasó !!! Örülök hogy itt jártál! :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...