Bogart-gallery

Dsida Jenő: Pasztell Nézel hajló tölgyfa-ágat, gyomokat, miket kivágat mord paranccsal zordon kertész, széles paddal vár a kert-rész sűrüje, hogy tűnj el, vessz el jobbkezedben Sokratesszel. Délutánra enyhe, szőke fény esik a háztetőkre s szürkepettyes, gyöngyszín, halvány galamb búg az eresz alján. Alkonyatra sásos zugnak mélyén futó vizek zúgnak, csupa sötét, furcsa, hült nesz, bús suhogás, mi körülvesz. Ebben a nagy félig-csendben asszonyszemek cseppje cseppen, csak a lélek füle hallja: nyirkos lesz a lombok alja. Sok imbolygó, halk kisértet lábujjhegyen jön el érted s pillantván a barna fákra, gondolsz régi balladákra. Nappal-éjjel így terül szét fölötted az egyedüllét, lassan tompa, fullatag, nagy csöndbe merülsz, hallgatag vagy, nem akar a könny fakadni, sem a szó könnyen szakadni, mind nagyobb a néma sejtés, mindig több a mélyre-rejtés, minden nappal, amit élsz, több, amiről nem beszélsz.

MŰVÉSZ AJÁNLÓ Júliusban indult útjára, a http://www.kepafalon.hu/ weboldal, amely mint bemutatkozójukban írják: a hazai festőművészeti élet pezsgő színterévé kíván válni. Sok tehetséges művészt ismertem meg itt. Most szeretném bemutatni közülük , a pasztell technika kiemelkedő képviselőjét: Csizmár Istvánt . Képein a bennünket körülvevő világ szépségeit, a természet színeit, a mindennapi csodák hangulatát mutatja be.Bemutatkozójában így vall önmagáról: "Legkedvesebb témám a természeti- és az ember alkotta táj, ezen belül is a táj egy-egy kisebb, meghitt részlete. Az elhagyott, gazdátlan tanya, az őszi színekben pompázó domboldal, néhány érdekes formájú fa, a sejtelmes kanyarulat a dűlő úton vagy a napfény játékos foltjai egy eldugott tisztáson mind óriási élményt jelentenek és arra ösztönöznek, hogy ezt az élményt másokkal is megosszam. " Csendélet: 30 x 40 cm Noktürn: 40 x 50 cm Kertben: 17 x 25 cm Szín játék: 40 x 50 cm Erdély: 40 x 30 cm Képeiből nagyon nehéz volt a vála

Az előző bejegyzéshez kapcsolódik a mai képem . Mivel még rengeteg mozdulat és lehetőség rejtőzik a témában, ezért a szineket megtartva, újra feldolgoztam a témát. (klikk a képre)

A pétanque francia eredetű golyójáték. Neve a „mozdulatlan lábak” jelentésű francia pieds tanqués kifejezés szavainak összevonásából származik. A pétanque golyó fémből készül, átmérője legalább 7-8 centiméter. A kivétel az élénk színűre festett célgolyó, az „Öcsi”, amelynek anyaga fa, vagy műanyagból készül, átmérője legalább 25- 35 milliméter. A játékban először az Öcsit dobja el a kezdő csapat, nem érhet semmihez és senkihez és úgy kell megállnia, hogy a dobókörből legalább hat, legfeljebb tíz méter távolságra legyen, a pálya szélétől és bármilyen akadálytól pedig legalább egy méterre. A cél a saját golyót minél közelebb juttatni az Öcsihez. Mindig a rosszabb helyzetben lévő csapat(vagy játékos) következik, ha még van hátra golyója. A csapat a kör végén annyi pontot kap, amennyi golyója közelebb állt meg az Öcsihez, mint az ellenfél legközelebbi golyója. A verseny akkor ér véget, ha az egyik csapat eléri a 13 pontot és ezzel győz. Forrás: Wikipédia

Vannak vidékek kietlen....messziségekbe veszetten....vidéki az őshitnek....ahová utak nem visznek...de eltalál visszaréved....behunyt szemmel is a lélek..........

Kosztolányi Dezső: Gőgös , meddő virágok Parasztvirágok és giz-gaz növények, lármás-szavuak és naponta-termők lepik el búsan a kertet, az erdőt, s én átkozott, én büszke, köztük élek, virág vagyok pedig mindörök óta. Arisztokrata, gőgös, néma, meddő, nincs is barátom, csak a szívtelen kő, a csönd, az éj s a sár okos kigyója. Száz évig várok, míg kelyhem megérik, és várok újra, várok ezer évig, de akkor aztán felfigyel a kert, s reszketve nézi, hogy a pára vert csönd-vázájában mint nyílik ki néma, mély szenvedésem gőgös aloéja.