2009. január 8., csütörtök

portréfestmény

William Wordsworth
(1770-1850)
Tünemény

Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.


De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.


Azóta híven nézem őt,
s lesem élete ütemét.
lelket lélegző drága lény:
útitárs a Halál felé.
Szilárd ész, gyengéd akarat,
szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz,
intés, parancs, derű, vigasz.
Asszony, és mégis valami
fényt érzek, ami angyali...

Babits Mihály fordítása

5 megjegyzés:

Kriszta írta...

Szépséges!
Fantasztikus ez a zöld. És a vers is nagyon tetszik.

Huszár Boglárka írta...

Köszi Kriszta!
AZ utóbbi időben a zöld korszakomat éltem.
:) Biztos már hiányzik a tavasz :)

s@só írta...

az a zöld, jajjmárdeszép.... Zöldkorszakot élő művésznő!A könyvekkel mizu van? :))))) Nézz rám :))

Huszár Boglárka írta...

jajj, már megint egy játék :))
de ez most jó.... könyvajánló
de mit is olvastam tavaly?????

Kriszta írta...

Hoppá! Én is ebbe a játékba hívtalak meg! http://krisztart.blogspot.com/2009/01/2008-as-knyvelsem.html
Na most már mindegy. Vagyis muszáj lesz írnod valamit! :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...