Szabó Lőrinc

De szép vagy, lány

De szép vagy, lány, te rebbenőszemű,
de isteni, te dolgos, egyszerű,
de ártatlan vagy - ahogy nézlek, úgy
leszek egyre gyávább és szomorúbb:
maradj te elérhetetlen! Pedig
te is ölelsz, nemsoká, valakit:
s ért az majd hozzád? Ért bárki? Csak én
tudom, mit tudnál. Húnyjon vágy s remény,
húnyjon előre: sebét akarom:
ilyen dolgokban az is fájdalom,
ha a jövőt, ismeretlenekét,
ha azt vesztjük, ami nem a miénk.
Volt már s lesz még szeretőm biztosan,
de egy se, mint te, egyik sem olyan:
engem az idegesek, okosak,
nyugtalanok keresnek s vonzanak,
téged a nyugodt szív, a tiszta, hű -
Soká fájni fogsz, rebbenőszemű!