2009. június 4., csütörtök

Tájkép festmény

Garai Gábor: A fű a folyó te meg én



A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,
és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.

5 megjegyzés:

s@só írta...

Szép az a vérpihék főlötti halovány kis zöld...

Huszár Boglárka írta...

Ó ,Te sasszemű ! hát látod a vérpihéket??
:)))))))

s@só írta...

Ó, ha Te tudnád, amit én néha (meg)látok!?... :)))

rajli írta...

Én nem vagyok egy nagy szakértő, de szerintem gyönyörű!
Gratulálok: Laci

Huszár Boglárka írta...

Köszönöm :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...