2009. szeptember 15., kedd

Önarckép

 
Újabb portrét festettem, ezúttal magamról. Lényegében ez az első önarcképem .
Ezúttal igyekeztem az ecsetkezelésen  is változtatni, és bár én még festettem volna tovább, a környezetem reakciója az volt hogy álljak meg. 
Így egy kicsit más stílusú festmény született most.

13 megjegyzés:

vanessza KISS írta...

gyönyörű Bogi!

nekem nagyon tetszik... és ez az új ecsetkezelés is !

olyan könnyedebb és ellazultabb lett tőle a festmény :)

s@só írta...

Hááát kedves Művésznő (Bogi)!

Én nem értek a festészethez, mint olyanhoz, csak a szépségek és jóságok és apró és nagy dolgok csodálója vagyok (mint tudod).... és ezeket most ezen a föstményen mind együtt kaptam ! Köszönöm, hogy láthattam. És az a zöld karkötő....

Huszár Boglárka írta...

Köszönöm Vanessza!
Örülök hogy tetszik , bár nagyon nehéz megállni, mert szeretek belemerülni a részletekbe :))

Huszár Boglárka írta...

Sasó! Mindig olyan kedveseket irsz nekem :))
És én köszönöm hogy megnézed a képeimet.... és mert ez egy kicsit más mint a többi , külön jólesik a biztatásotok.....

Na és a zöld karkötő az a valóságban gyönyörű kék , csak mivel én élhetek a művészi szabadsággal átváltoztattam hogy passzoljon a szememhez... a következőn lehet hogy a szemem színét változtatom kékké :)))

vanessza KISS írta...

De jó ez ! :)) Úgy is szép lennél... mint ahogy itt ködbe vésző lábakkal is :))))))

Huszár Boglárka írta...

igen? hát ....
....lehet hogy kipróbálom ...
:D

s@só írta...

Az, hogy KÉK vagy ZÖLD nekem majdmindegy. MERT, mindkettőt szeretem:))))

PHAEDRA írta...

Nagyon szép vagy Bogi...gyönyörű munka!

Huszár Boglárka írta...

Ááá, nem is vagyok ennyire szép :))Csak tudod a portrét mindig szebbre festik hogy tetsszen a megrendelőknek :)))))))))

Főfüge írta...

Lényegében lehet az első portréd, de hogy régóta készülsz rá, az ott a képen! Látható!
Hallatlan profi szerkesztés, ami a kompozíció váza, a küllem, amire felépíted a lelked, a világod, a „látásod” a rajtakapható, vagy nem, érzéseket.
A szigorú, átlós, sőt dupla átlós szerkesztési megoldás, mérhetetlen stabilitást ad a képnek,
amit old, a „játékos” fejtartás, ami egyensúlyt kíván tartani a rendezői jobb felé tartó, csípőből induló dőlésnek. Illetve, még libikókája az egésznek, a testtartásnak, a tenyerek ellentétes, nyitott, ill. zárt állása. Tehát rettentően stabil a kép, de, hogy ennek ellenére mégsem merev, művi, azt pont a fent leírtak biztosítják. Mondhatnám azt is, hogy ravaszul cseles a kompozíció, ami, csak akkor szembeötlő, ha az ember kutatja a „titkát”!
Külön érdekessége a kompozíciónak, ami biztos, hogy nem véletlen, a nem tolakodó, nem öncélú, nem hatásvadász, de keresve se feltűnő, hogy aranymetszésben van a portré, de nem klasszikusan az egész a vászon méretéhez viszonyítva, hanem furcsa mód, a részeként.
Persze annak, mint én, aki a kenyér szeletet is az aranymetszés szabályai szerint vágja ketté, a fröccs alkotóelemeinek aránya is megfelelnek ennek a szemléletemnek, amit itt tennék hozzá, hogy természetesen nem divatból, annak szinte azonnal szembetűnő, ha a rendezői jobb szem közepén átmenő függőleges vonalat húzunk, ami majdnem „felezi” az álkapocs csúcsát, és bár nem követve a gerinc vonalát, de mégis a „felén” átmegy, nos, ez önkényesen felvett függőleges, pár tizeddel, de az aranymetszés szabályai szerint „osztja” ketté a kép keskenyebbik oldalát.

Tetszik a kép alsó részének finom humora, amit jelez, a nem részletes kidolgozás, aminek erősödése felülről lefelé, nem feltűnően, de megfigyelhető, s ami nekem a humor benne, hogy láthatóan az „okos” portréfestő, a női portréknak az alját „nonfinitósra” veszi, mint a leggyakrabban formálódó nőidomokat, ami annak arányában változik, hogy a kemény munkából, bevásárlásból jövet, hány pecsenye- és pizzasütő, hány cukrázda és fagylaltozó esik útba, nem is beszélve, ha mint kombinált, mind a négy variálásra kerül, amit cselesen választék néven álcáznakl!:)))

Az ecsetkezelés határozottan tetszik! Mondhatnám azért, mert a kedvencem, ha egy festmény úgymond nem tökéletes, fényképszerű. Az ecsetkezelés, megelégedesedésemre, vállig, szinte tökéletes, a haj kidolgozásánál van számomra a csúcspontja, de bántóan zavaró, a karoknál tapasztalható elnagyoltsága, ami valljuk be olyan hatást kelt, ami bőrgyógyászati kezelést feltételez! Ezeken, a foltosodást jelző helyeken, javasolnám, a „lazúros” festészeti megoldást, ami a maga mélységében is eltérő, szín és ecsetkezelés miatt is biztosítja a plasztikusságot.

Természetesen, a fent leírtak, az én mérhetetlen szerény véleményeim, de úgy gondolom, hogy a tévedéseim jó szándékúak és abból eredendőek, hogy nagyon nagy bajban lennék, ha
„itt az ecset, mutasd meg baz.dmeg” vezényszóra, műxenem kellene, mint festő!:)))

Bombadil Toma írta...

nagyon tetszik ez az önarckép. én pont az ilyen tipusú, laza portrékat szeretem. mint tudjuk a festésben a legnehezebb, hogy időben abbahagyd, mielőtt "túldolgozod"...:))) ez sikerült:)

Huszár Boglárka írta...

Bocsánat Toma, egyszer már írtam ide , de úgy néz ki hogy nem mentődött el a bejegyzésem.
:(
Pedig a Te véleményednek kiváltképp nagyon örülök, hiszen az egyik legjobb akvarellistának tartalak ...... Igyhát még egyszer nagyon köszönöm a véleményedet- és igyekszem még több ilyen laza képet készíteni.
:))

Huszár Boglárka írta...

Kedves Főfüge! már egy csomószor átolvastam, és még sokszor átfogom :))))) Köszönöm!!!!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...