...akkor, kezembe vettem az apró követ. A szemehez emeltem és átnéztem mellette. Láttam ezt...És enyém lett a végtelen. Együtt volt Föld, Ég s a Tenger. Kék...
Ó igen látom.... Néha így ----> http://www.photoblog.com/saso63/2009/09/03/the-here-to-stay-forever-stones.html ...és köszönet Pilinszky - nek és -ért:) Nagyon tudjuk mi ezt kedves Bogi!
Megjegyzések
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Pilinszky János: Egy szenvedély margójára
...és köszönet Pilinszky - nek és -ért:)
Nagyon tudjuk mi ezt kedves Bogi!