Klimt . Festmény reprodukció
Nemrégiben Gustav Klimt : Mother and child című művét dolgoztam fel. A megrendelő kérésésre a hangsúly a főalakon , az "Anya gyermekével" motívumon volt . Az idősebb nőalak elhagyása miatt a metálozott hátteret szabadon változtathattam.
A festmény 40x80 cm 3D -s vászonra készült olajjal, metál háttérre.
Gustav Klimt:
A három életkor (A nő három életkora) 1905. Olaj, vászon, 180 x 180 cm.
A kép A nő három életkora címen is ismert. Az emberi sors tömör, filozofikus ábrázolása Klimtet a fakultásképek érlelődése óta foglalkoztatta. A Filozófia sodródó emberoszlopában már ott volt az anya, a kisgyermek és az aggastyán, de csak ezen az 1905-ben befejezett képen állítja Klimt egymással éles ellentétbe a három figurát, és kapcsolódik a késő középkor óta népszerű képi hagyományhoz, az életkor-ábrázolásokhoz. A különböző - naturalisztikus, síkszerűen stilizált és dekoratív - stílusrétegek szokatlan egymásmellettisége kiélezi a téma belső drámaiságát. Míg az angyali szépségű kislánynak és fiatal édesanyjának világítóan sápadt, törékeny teste síkszerű, áttetszően éteri, addig az öregasszony profilban ábrázolt, deformálódott teste a maga megrázó esendőségében, könyörtelen naturalizmussal rajzolódik a színes alapra, sziluettjüket szinte körülvágja a balról előrenyomuló aranymustrás képmező.
A horizontálisan kettéosztott sík háttér előtt változatos mintájú, egymást átfedő, tarka ornamentális foltokból álló függőleges sáv magasodik fel, ebbe foglalta bele Klimt a három nőalakot. A háttér akár fénylő, ezüstös pettyekkel teleszórt, kékeszöld tónusú, elvont táj is lehetne, amely fölé fekete ég borul, a négyzetes vászon bal felső szélén azonban a felcete térmező ívben meghajlik, ennek következtében a néző elbizonytalanodik, vajon tényleg tájat lát-e. Valószínűleg a Filozófia és a Medicina kompozíciójának öröksége a függőleges "oszlop", amelynek amorf belső foltjai, tarka mustrái és virágmintái itt már öncélúnak tűnnek, s a későbbi művek (például A csók) szimbolikus ornamentális nyelvét előlegezik. A fiatal nő valószínűtlenül vékony, magas alakját a kép alsó széle bokánál elvágja, s ezzel Klimt a felfelé szállás illúzióját kelti. Az arcát kétségbeesett gesztussal kezébe temető öregasszony viszont lebegni látszik a fiatal nőt takaró csillogó folt előtt. Mindhárman behunyják a szemüket, így a megadó passzivitás, a kiszolgáltatottság állapotát érzékeltetik. Alice Strobl mutatta ki, hogy a könnyű, kék fátyol Klimtnél az elmúlás attribútuma, ahol felbukkan, a halál jelenlétére utal. Így hangsúlyozza a jelképek nyelvén a létszemléletét átszövő evidenciát, hogy nemcsak az öregkor a haláljegyese, hanem a viruló, sőt az épphogy induló élet is.
A kép igen hamar népszerű lett, pedig három évvel korábban a Beethoven-frízen hasonlóan kemény naturalizmussal ábrázolt öregség még felháborodást váltott ki. Talán a hagyományosabb kerettémának, talán a rút testet körüllengő részvétnek köszönhető, hogy ez a kép már nem irritálta a közízlést.
A három életkor (A nő három életkora) 1905. Olaj, vászon, 180 x 180 cm.
A kép A nő három életkora címen is ismert. Az emberi sors tömör, filozofikus ábrázolása Klimtet a fakultásképek érlelődése óta foglalkoztatta. A Filozófia sodródó emberoszlopában már ott volt az anya, a kisgyermek és az aggastyán, de csak ezen az 1905-ben befejezett képen állítja Klimt egymással éles ellentétbe a három figurát, és kapcsolódik a késő középkor óta népszerű képi hagyományhoz, az életkor-ábrázolásokhoz. A különböző - naturalisztikus, síkszerűen stilizált és dekoratív - stílusrétegek szokatlan egymásmellettisége kiélezi a téma belső drámaiságát. Míg az angyali szépségű kislánynak és fiatal édesanyjának világítóan sápadt, törékeny teste síkszerű, áttetszően éteri, addig az öregasszony profilban ábrázolt, deformálódott teste a maga megrázó esendőségében, könyörtelen naturalizmussal rajzolódik a színes alapra, sziluettjüket szinte körülvágja a balról előrenyomuló aranymustrás képmező.
A horizontálisan kettéosztott sík háttér előtt változatos mintájú, egymást átfedő, tarka ornamentális foltokból álló függőleges sáv magasodik fel, ebbe foglalta bele Klimt a három nőalakot. A háttér akár fénylő, ezüstös pettyekkel teleszórt, kékeszöld tónusú, elvont táj is lehetne, amely fölé fekete ég borul, a négyzetes vászon bal felső szélén azonban a felcete térmező ívben meghajlik, ennek következtében a néző elbizonytalanodik, vajon tényleg tájat lát-e. Valószínűleg a Filozófia és a Medicina kompozíciójának öröksége a függőleges "oszlop", amelynek amorf belső foltjai, tarka mustrái és virágmintái itt már öncélúnak tűnnek, s a későbbi művek (például A csók) szimbolikus ornamentális nyelvét előlegezik. A fiatal nő valószínűtlenül vékony, magas alakját a kép alsó széle bokánál elvágja, s ezzel Klimt a felfelé szállás illúzióját kelti. Az arcát kétségbeesett gesztussal kezébe temető öregasszony viszont lebegni látszik a fiatal nőt takaró csillogó folt előtt. Mindhárman behunyják a szemüket, így a megadó passzivitás, a kiszolgáltatottság állapotát érzékeltetik. Alice Strobl mutatta ki, hogy a könnyű, kék fátyol Klimtnél az elmúlás attribútuma, ahol felbukkan, a halál jelenlétére utal. Így hangsúlyozza a jelképek nyelvén a létszemléletét átszövő evidenciát, hogy nemcsak az öregkor a haláljegyese, hanem a viruló, sőt az épphogy induló élet is.
A kép igen hamar népszerű lett, pedig három évvel korábban a Beethoven-frízen hasonlóan kemény naturalizmussal ábrázolt öregség még felháborodást váltott ki. Talán a hagyományosabb kerettémának, talán a rút testet körüllengő részvétnek köszönhető, hogy ez a kép már nem irritálta a közízlést.
Forrás:
Megjegyzések