2009. szeptember 23., szerda

Végtelen


Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd a tenyeredben a végtelent.

William Blake

3 megjegyzés:

s@só írta...

...akkor, kezembe vettem az apró követ. A szemehez emeltem és átnéztem mellette. Láttam ezt...És enyém lett a végtelen. Együtt volt Föld, Ég s a Tenger. Kék...

Huszár Boglárka írta...

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

s@só írta...

Ó igen látom.... Néha így ----> http://www.photoblog.com/saso63/2009/09/03/the-here-to-stay-forever-stones.html
...és köszönet Pilinszky - nek és -ért:)
Nagyon tudjuk mi ezt kedves Bogi!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...