2009. november 5., csütörtök

...




 Jónás Tamás

A szád jutott eszembe, hogy
mennyi mindent lehetne
játszani vele.
Vagy a bátor csontok a válladon.

És aggódom, hogy érdekel-e még
Téged is az én vállam
vagy a szám vajon.

Ez a szerelem
mint a rák, csendes.
Ugyan folyton legyőz
s minden sejtemen uralkodik
de láthatatlan.

Nem simogatlak, nem becézlek
- csak gondolatban.
Legalább így, Te is maradj velem.
Elszomorodnék hűtlenségeden.

4 megjegyzés:

s@só írta...

Igen, igen.... :(

Huszár Boglárka írta...

igen???

Hoyacarnosa írta...

Egyszerűen fantasztikus amit csinálsz.. elképzelni sem tudom, hogy lehet így megtanulni festeni. Nekem ez mindig annyira furcsa volt.. :) Képtelen lennék bármit még lerajzolni is legalább nagyjából arányosan.
És a versek is mindig gyönyörűek.

Huszár Boglárka írta...

Köszönöm ! de ne szerénykedj -olyan szép dolgokat csinálsz hogy csak naaa :))
én meg képtelen lennék apró kis gyöngyöket fűzni. Az a jó hogy mindketten megtaláltuk amit nagyon szeretünk:)))))))

És annak külön örülök hogy a vers választásaim is tetszenek !!!!!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...