Önarckép

 
Újabb portrét festettem, ezúttal magamról. Lényegében ez az első önarcképem .
Ezúttal igyekeztem az ecsetkezelésen  is változtatni, és bár én még festettem volna tovább, a környezetem reakciója az volt hogy álljak meg. 
Így egy kicsit más stílusú festmény született most.

Megjegyzések

orsolya vanessza kiss üzenete…
gyönyörű Bogi!

nekem nagyon tetszik... és ez az új ecsetkezelés is !

olyan könnyedebb és ellazultabb lett tőle a festmény :)
s@só üzenete…
Hááát kedves Művésznő (Bogi)!

Én nem értek a festészethez, mint olyanhoz, csak a szépségek és jóságok és apró és nagy dolgok csodálója vagyok (mint tudod).... és ezeket most ezen a föstményen mind együtt kaptam ! Köszönöm, hogy láthattam. És az a zöld karkötő....
Köszönöm Vanessza!
Örülök hogy tetszik , bár nagyon nehéz megállni, mert szeretek belemerülni a részletekbe :))
Sasó! Mindig olyan kedveseket irsz nekem :))
És én köszönöm hogy megnézed a képeimet.... és mert ez egy kicsit más mint a többi , külön jólesik a biztatásotok.....

Na és a zöld karkötő az a valóságban gyönyörű kék , csak mivel én élhetek a művészi szabadsággal átváltoztattam hogy passzoljon a szememhez... a következőn lehet hogy a szemem színét változtatom kékké :)))
orsolya vanessza kiss üzenete…
De jó ez ! :)) Úgy is szép lennél... mint ahogy itt ködbe vésző lábakkal is :))))))
igen? hát ....
....lehet hogy kipróbálom ...
:D
s@só üzenete…
Az, hogy KÉK vagy ZÖLD nekem majdmindegy. MERT, mindkettőt szeretem:))))
Pamlerva üzenete…
Nagyon szép vagy Bogi...gyönyörű munka!
Ááá, nem is vagyok ennyire szép :))Csak tudod a portrét mindig szebbre festik hogy tetsszen a megrendelőknek :)))))))))
Főfüge üzenete…
Lényegében lehet az első portréd, de hogy régóta készülsz rá, az ott a képen! Látható!
Hallatlan profi szerkesztés, ami a kompozíció váza, a küllem, amire felépíted a lelked, a világod, a „látásod” a rajtakapható, vagy nem, érzéseket.
A szigorú, átlós, sőt dupla átlós szerkesztési megoldás, mérhetetlen stabilitást ad a képnek,
amit old, a „játékos” fejtartás, ami egyensúlyt kíván tartani a rendezői jobb felé tartó, csípőből induló dőlésnek. Illetve, még libikókája az egésznek, a testtartásnak, a tenyerek ellentétes, nyitott, ill. zárt állása. Tehát rettentően stabil a kép, de, hogy ennek ellenére mégsem merev, művi, azt pont a fent leírtak biztosítják. Mondhatnám azt is, hogy ravaszul cseles a kompozíció, ami, csak akkor szembeötlő, ha az ember kutatja a „titkát”!
Külön érdekessége a kompozíciónak, ami biztos, hogy nem véletlen, a nem tolakodó, nem öncélú, nem hatásvadász, de keresve se feltűnő, hogy aranymetszésben van a portré, de nem klasszikusan az egész a vászon méretéhez viszonyítva, hanem furcsa mód, a részeként.
Persze annak, mint én, aki a kenyér szeletet is az aranymetszés szabályai szerint vágja ketté, a fröccs alkotóelemeinek aránya is megfelelnek ennek a szemléletemnek, amit itt tennék hozzá, hogy természetesen nem divatból, annak szinte azonnal szembetűnő, ha a rendezői jobb szem közepén átmenő függőleges vonalat húzunk, ami majdnem „felezi” az álkapocs csúcsát, és bár nem követve a gerinc vonalát, de mégis a „felén” átmegy, nos, ez önkényesen felvett függőleges, pár tizeddel, de az aranymetszés szabályai szerint „osztja” ketté a kép keskenyebbik oldalát.

Tetszik a kép alsó részének finom humora, amit jelez, a nem részletes kidolgozás, aminek erősödése felülről lefelé, nem feltűnően, de megfigyelhető, s ami nekem a humor benne, hogy láthatóan az „okos” portréfestő, a női portréknak az alját „nonfinitósra” veszi, mint a leggyakrabban formálódó nőidomokat, ami annak arányában változik, hogy a kemény munkából, bevásárlásból jövet, hány pecsenye- és pizzasütő, hány cukrázda és fagylaltozó esik útba, nem is beszélve, ha mint kombinált, mind a négy variálásra kerül, amit cselesen választék néven álcáznakl!:)))

Az ecsetkezelés határozottan tetszik! Mondhatnám azért, mert a kedvencem, ha egy festmény úgymond nem tökéletes, fényképszerű. Az ecsetkezelés, megelégedesedésemre, vállig, szinte tökéletes, a haj kidolgozásánál van számomra a csúcspontja, de bántóan zavaró, a karoknál tapasztalható elnagyoltsága, ami valljuk be olyan hatást kelt, ami bőrgyógyászati kezelést feltételez! Ezeken, a foltosodást jelző helyeken, javasolnám, a „lazúros” festészeti megoldást, ami a maga mélységében is eltérő, szín és ecsetkezelés miatt is biztosítja a plasztikusságot.

Természetesen, a fent leírtak, az én mérhetetlen szerény véleményeim, de úgy gondolom, hogy a tévedéseim jó szándékúak és abból eredendőek, hogy nagyon nagy bajban lennék, ha
„itt az ecset, mutasd meg baz.dmeg” vezényszóra, műxenem kellene, mint festő!:)))
Bombadil Toma üzenete…
nagyon tetszik ez az önarckép. én pont az ilyen tipusú, laza portrékat szeretem. mint tudjuk a festésben a legnehezebb, hogy időben abbahagyd, mielőtt "túldolgozod"...:))) ez sikerült:)
Bocsánat Toma, egyszer már írtam ide , de úgy néz ki hogy nem mentődött el a bejegyzésem.
:(
Pedig a Te véleményednek kiváltképp nagyon örülök, hiszen az egyik legjobb akvarellistának tartalak ...... Igyhát még egyszer nagyon köszönöm a véleményedet- és igyekszem még több ilyen laza képet készíteni.
:))
Kedves Főfüge! már egy csomószor átolvastam, és még sokszor átfogom :))))) Köszönöm!!!!